Oldalak

2016. április 3., vasárnap

Életem első stúdiófotózása - Modellfotós sorozat

Halihó Csantavák! :)
Most szombaton részt vettem egy fotós workshopon (hála Volom Sárinak, a Photos of my life zseniális fényképészének), úgyhogy egy kis szemezgetés következik a tegnap született képekből.

Modell: Merényi Dorka
Köszönet az asszisztenciáért Volom Sárinak és a Wtamas Studio tulajdonosának!
Egyik nagy kedvencem. :3

Az iménti képeket egy roppant egyszerű, de nagyszerű technikával csináltam: a modell mögé reflektort helyeztem, így a hátulról jövő fényben gyönyörűen látszottak a vízcseppek, amiket egy társam oldalról bespriccelt az exponálás pillanatában.

A műterembérlés ugyan elég borsos árú, de nagyon megéri, mert profi berendezést és szakértő segítséget lehet kapni arra a pár órára, éééééés van SOFTBOX (soha nem gyűlne össze rá magamtól a pénzem). Teljesen beleszerettem a softboxokba, tiszta, lágy fényt adnak, és ha csak az egyik oldalról világítjuk meg a modellünket, akkor jól el lehet játszani az arcon megjelenő árnyékokkal.
 Végül jöjjenek a körvakuval és a kék-piros világítással készített fotóim...
Örök kedvencem. <3

Nagy élmény volt ez a workshop nekem, sok új tapasztalattal gazdagodtam. Remélem mehetek majd fotózni újra stúdióba minél hamarabb, teljesen beindult a fantáziám, hogy milyen szuper dolgokat lehetne csinálni egy jól felszerelt helyen.

A színfalak mögött.
Kellemes délutánt,
Üdv: Szoni <3

2016. április 1., péntek

A leghangulatosabb belvárosi kávézó - Csendes Vintage Bar & Café

Heló Csantavák! :) 
A most közzétett ajánlóm egy iskolaújság számára készült - azonban a kávézó, amit édes kötelességként meg kellett látogatnom, annyira megihletett, hogy megosztom itt is a róla készült írást...



Az iskola patinás falai közül szabadulva nincs is más vágya a diákszíveknek, mint egy kellemes csevegés a barátokkal, valami eldugott, gyök- és allegóriamentes helyen. A jó társaság mellé bögréből felcsapó illatos gőz, halk zene, inspiráló berendezés, meg pár kedves pincér is dukál – ha mindezekre vágyunk, irány a Ferenczy István utca 5, Csendes Vintage Bar & Café.

Egy keskeny ajtó elé érünk, csupán a fölötte lévő neonfelirat utal arra, hogy errefelé egy kávézónak kellene lennie. A sötét ablakokon át nem lehet belátni a szobába, nyoma sincs az ismerősök által előre beharangozott tömegnek. A kilincset lenyomva azonban egy másik világba csöppenünk, ugyanis a helyiség falainak összes négyzetcentiméterét különös tárgyak és graffitik díszítik. Akad itt ócska biciklikerék, cirádás képkeret, kirakati baba, poros lámpaburák, a csillárra lógatott régi játékokról már nem is beszélve. Átverekedjük magunkat a színpompás székek tömegén, és egy hangulatos sarkot választunk, két festett mackó és pár régi fejhallgató ölelésében. Csak így közelebbről nézve ébredek rá, hogy a kávézóban mindent sűrű, cikornyás írás borít, a vendégek üzeneteit több hónapba kerülne végigolvasni. 
Miután feleszmélünk a látvány nyújtotta ámulatból, a rendelésre kerül a sor. A menü forró italokban és alkoholokban bővelkedik, a nassolnivágyókat néhány keksz és sütemény is várja. A társaság a fehér forró csoki és a ,,Spicy Apple” névre keresztelt tea mellett dönt. A pincérnő gyorsan térül-fordul, és hamarosan előttünk állnak a rendelt ízköltemények, melyek egyedi aromája magával ragad mindannyiunkat. A forró csoki krémes és sűrű, a tea vibrál a savanyú és az édes kellemes, téli estékre való keverékétől. Lágy jazz zene szól, és olyannyira belefeledkezünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vesszük, hogy beesteledik.
Természetesen a Csendesnek megvannak a maga árnyoldalai: 4-5 óra körül zsúfolásig megtelik a szoba, és a túl sűrűn álló asztalok megnehezítik a mozgást, ezenfelül a bensőséges hangulatból is jelentősen visszavesznek. A kávézó kitűnően alkalmas találkákra a sejtelmes homály miatt, viszont pont az iménti tényező hiúsítja meg a tanulási vagy olvasási szándékainkat. Az egész tér egy műalkotás, egy interaktív kiállítás, melynek a betévedők a részeseivé válhatnak a gyakori esti programok, koncertek révén. Az árak a belvároshoz szabottak, de a finom üdítők és a különleges enteriőr miatt mindenképpen megéri kipróbálni a Csendest. 


Szép estét,
Üdv: Szoni <3

2016. március 13., vasárnap

Púdert az érzelmekre: Louise O’Neill – Örökké a tiéd ajánló


Üdv Csantavák! :)
Sajnos elég régóta nem volt cikk, ezért elhatároztam, hogyha külön a blogra nincs is időm írni, felpakolom pár más szövegemet, amit nem célzottan ide terveztem. Először egy ajánlóval kezdem, ami szigorúan referenciás, tehát nem fogalmazok meg kritikát, mert felkérésre készült.

Disztópia női sorsokra összpontosítva
Miután a sarki jégsapkák elolvadtak, és a tenger elárasztotta a szárazföld egy jelentős részét, a megmaradt országok lakosai a kontinensek közepére húzódtak vissza. A kis kolóniákban csak a fiú csecsemők számítottak értékesnek, ezért a nők száma drasztikusan lecsökkent. Hogy a kihalást elkerüljék, a tudósok kidolgozták az évákat, a nem természetes úton létrejövő, tökéletes asszonyokat, akiket kizárólag a férfiak boldoggá tételére terveztek.
freida és isobel két 16 éves éva, akik az utolsó hónapjaikat töltik az európai zóna nevelőintézetében. Vizsgák helyett ebben az ,,iskolában” a Ceremónia fejezi be az 16. tanévet, amikor az Örökösök (az évákkal egykorú férfiak) eldöntik, hogy kire milyen életút vár: házastársként lehet a körülményekhez mérten szabad, ágyasként szolgálja ki a teremtés koronáit, vagy szűznővérként oktatja a fiatalabb nemzedékeket.
Hősnőink sorsa gyökeresen megváltozik a ceremónia közeledtével, fontossági sorrendet kell felállítaniuk barátság, elfogadás és szerelem között. Vajon melyik utat választhatják, ha a környezetükben minden érzés elítélt? Bár érzik, hogy nem lehet megmenekülni a sors elől, mégis felhelyezik az utolsó lapot az imbolygó kártyavár tetejére.

Szépséget kilóra
Az évák megfelelnek a férfiak legtökéletesebb elvárásainak: szépek, nem gondolkoznak, nem haragszanak, nem sírnak. Tökéletes fél-gép feleségek akiknek nem kell virágot venni a boltban, egyrészt azért, mert a Földön már nincsenek igazi állatok vagy növények, másrészt azért, mert az éváknak udvarlás nélkül is kiszolgálják a párjukat, sőt, még viszonzást sem várnak.
Az emberi barbie-babák olyanok, mintha a bolt polcain sorakoznának; egy szám, majdhogynem vonalkód jelöli őket, és bárki a kosarába pakolhat amennyit csak akar a házastársakból, ágyasokból.

Sosem leszel tökéletes
A lányokat az intézetben csak arra nevelik, hogyan legyenek szépek, hogy öltözködjenek, sminkeljenek, számolják a kalóriákat. Folyamatosak az intrikák, minden egyes nap kiértékelik társaik külsőjét, és egymást kigáncsolva versenyeznek az No. 1-ségért. Egy pillanatra sem feledkezhetnek meg a kinézetükről és a hibáikról, ugyanis minden termet tükör borít, még a padok lapja is a saját arcukat mutatja. Bár számunkra tökéletesnek tűnhetnek, ők sosem rendelkeznek elég önbizalomhoz arra, hogy kimondják: szép vagyok. Éjszakáik álmatlanul telnek, amikor végre élvezhetnék a magányt, a folyamatos ,,Üzenetek” zavarják meg nyugalmukat, amik azt szajkózzák: A jó lányok nem sírnak. A mérges lányokat senki sem szereti. Mindig lehetsz tökéletesebb.
A valóság elől függőségekbe, virtuális világba menekülnek, minden percben frissítik a Myface státuszukat, mert úgy érzik, ha senki sem látja őket, nem léteznek.
Az érzéseiket elfojtják, és arra várnak, hogy valaki kivigye őket a zárdából, ahol mindenki szép, és egy pillanatra sincs megállás. De vajon az ágyasság, a házastársság, vagy a szűznővérség jobb lehet, mint a versenyistálló, ahol szabályozzák szinte még a lélegzetvételüket is? Van-e egyáltalán olyan helyzet, amikor boldogok lehetnek az olyan nők, akik azt sem tudják mi az a boldogság?



Szívbemarkoló regény két lányról, akik nem illenek a rendszerbe. Groteszk tükör, ami az arcunkba nyomja: mi sem vagyunk különbek.

Szép estét,
Üdv: Szoni <3